Fafúvósok, akik a sor szélén ülnek

Az angol zene a 17. században a politikai és társadalmi viszonyokhoz hasonló volumenű változáson ment keresztül. Az utolsó évtizedekre érett be a helyi hagyományok, illetve az országba bejutott francia és olasz zene fúziója, amely egy sajátos, sokszínű és gazdag angol barokk stílus létrejöttét eredményezte. Ennek a zenei áramlatnak a legfőbb képviselői John Blow, illetve a tragikusan rövid életű tanítványa, Henry Purcell voltak.

A Zeneakadémia hallgatóiból alakult trió minden ízében romantikus repertoárt tűzött műsorára. A koncert első felében két olyan alkotást hallhat a közönség, amelyet szerzőjük harmincesztendős korában írt. Schubert halála előtt egy évvel komponálta az Esz-dúr notturnót, mely feltehetően eredetileg a B-dúr zongoratrió lassú tétele volt, de abban a szerző a kiadó kérésére a ma ismert lassú tételre cserélte.

A Junior Prima díjas Devich Benedek zenész családban nőtt fel, és bár szülei nem erőltették a zenei pályát, támogatták érdeklődését. Koncertélményei hatására végül a nagybőgőt választotta, mert úgy érezte, így még közvetlenebbül képes kifejezni az emberi érzéseket. A nagybőgő egyre népszerűbb szólóhangszerként is, ezért Devich is nagy érdeklődéssel fordul az átiratok felé. A koncerten közreműködik a nemzetközi hírű zongoraművész, Palojtay János, akit Várjon Dénes generációja egyik legizgalmasabb egyéniségének nevezett.