Pethő Kriszta oboa MA diplomakoncertje

„A legnagyobb nevű külföldi zongorista sem kelt nagyobb érdeklődést, mint Ránki Dezső” – írta 1970-ben a zenekritikus Pernye András a zongoraművész első önálló zeneakadémiai estjéről. Ránki „szokatlanul és csodálatra méltóan perfekt zongorista. Rendkívüli biztonsággal birtokolja és közvetíti a zenei anyagot

A barokk kor csembalóra komponáló szerzői közül az egyik legkiválóbb és legkreatívabb Domenico Scarlatti volt, darabjait a mai kor embere is „szívesen fogyasztja” – állapította meg Debussy az 1900-es évek legelején. Dicséretében természetesen kritikát kell gyanítanunk, a századvég nehéz levegőjű, sűrű zenéjének elutasítását. Az ő ideálja a rokokó könnyedségének és szellemességének, finom érzékiségének újrateremtése volt, egy olyan zenei világ kialakítása, melyet olyannyira csodált például a kora 18. századi festő, Antoine Watteau vásznain.

A Junior Prima díjas Devich Benedek zenész családban nőtt fel, és bár szülei nem erőltették a zenei pályát, támogatták érdeklődését. Koncertélményei hatására végül a nagybőgőt választotta, mert úgy érezte, így még közvetlenebbül képes kifejezni az emberi érzéseket. A nagybőgő egyre népszerűbb szólóhangszerként is, ezért Devich is nagy érdeklődéssel fordul az átiratok felé. A koncerten közreműködik a nemzetközi hírű zongoraművész, Palojtay János, akit Várjon Dénes generációja egyik legizgalmasabb egyéniségének nevezett.