Jazz Tanszék - A Zeneakadémia műhelyei
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2024. december 4. szerda, 19:00
A legnagyobb jazz klasszikus szerzők művei, saját szerzemények és improvizatív zenei párbeszédek
A jazz tanszék tanárai és növendékei
A honi jazzképzés története közel félévszázados. A műfaj intézményesített oktatása Európában is az elsők között épült be nálunk az állami zeneiskolai rendszerbe, előbb közép-, majd alapszinten. A „nagykorúsodást” a főiskolai tagozat elindulása jelezte a rendszerváltáskor, amely már egyaránt nevelt ki előadókat és jazzpedagógusokat is, végleg megteremtve ezzel az egymásra épülő, professzionális képzés feltételeit. Az emancipációs folyamat – ha úgy tetszik – mindkét szereplője bizonyított; a Jazz Tanszak megmutatta, hogy e „szabad zenei stílus” is elmélyült szakmai alapokon tanítható és számonkérhető, a korszakos kezdeményezést befogadó Zeneakadémia pedig azt, hogy nyitott az újra, különösen, ha az nemzetközi szintű művészi nívót képvisel. Márpedig ez utóbbi kétségbevonhatatlan, amit a régi és friss végzősök parádés listája is bizonyít, akik közül sokan oktatóként tértek vissza az Alma materbe. Binder Károly, Berki Tamás, Oláh Kálmán, Babos Gyula, László Attila, Lattmann Béla – hogy csak néhány nevet említsünk a kiválóságok közül. Mindezek eredményeképp az sem véletlen immár, hogy Európa-szerte mind többen beszélnek a „magyar jazzről” mint egyfajta sajátos, mással össze nem téveszthető ízről – ami bizony nagy szó eme eredendően kozmopolita műfajban.
A Zeneakadémia főépülete, a Liszt Ferenc téri zenepalota a világ legvarázslatosabb koncerthelyszínei közé tartozik.
A Zeneakadémia zenekariművész-képzésében korábban fontos szerepet játszott a fúvószenekari repertoár és az ehhez szükséges speciális játékmód elsajátítsa. Hosszú szünet után, Szentpáli Roland művészeti vezetésével immár két éve ismét működik az intézmény koncertfúvós zenekara, melyet azért is hívtak ismételten életre, hogy napjaink zeneszerzőit új művek komponálására buzdítsák, ezzel is hozzájárulva a modern magyar fúvószenekari repertoár bővítéséhez.
A barokk kor csembalóra komponáló szerzői közül az egyik legkiválóbb és legkreatívabb Domenico Scarlatti volt, darabjait a mai kor embere is „szívesen fogyasztja” – állapította meg Debussy az 1900-es évek legelején. Dicséretében természetesen kritikát kell gyanítanunk, a századvég nehéz levegőjű, sűrű zenéjének elutasítását. Az ő ideálja a rokokó könnyedségének és szellemességének, finom érzékiségének újrateremtése volt, egy olyan zenei világ kialakítása, melyet olyannyira csodált például a kora 18. századi festő, Antoine Watteau vásznain.
A magyarországi jazzképzés idén ünnepli elindulásának 60. évfordulóját. Ezzel a koncerttel arra a hatalmas kultúrtörténeti lépésre emlékezünk, amelynek motorja Gonda…
„A legnagyobb nevű külföldi zongorista sem kelt nagyobb érdeklődést, mint Ránki Dezső” – írta 1970-ben a zenekritikus Pernye András a…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!