A legkisebbeknek sincs megtiltva, hogy nagy dolgokról álmodjanak, sőt törekedjenek is nagy dolgokra – szerényen, képességeikhez mérten.
Az utóbbi évek egyik legfontosabb kortárszenei fesztiváljává nőtte ki magát a 2014-ben indult Átlátszó Hang, amelynek estjein egészen új, Magyarországon ritkán hallható zenei irányzatokkal találkozhat a közönség, többségükben fiatal előadók és szerzők révén.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. január 9. csütörtök, 20:00
Varga Judit: Anamorphoses 02 (2019) – ősbemutató
Ashley Fure: Therefore I was (2012) – magyarországi bemutató
Wojtek Blecharz: Torpor (2008) – magyarországi bemutató
Marco Stroppa: Osja. Seven Strophes for a Literary Drone (2005–2008) – magyarországi bemutató
Brian Ferneyhough: Time and Motion Study I (1971–1977) – magyarországi bemutató
Ensemble Interface: Nagy Andrea (klarinét, basszusklarinét), Georgia Privitera (hegedű), Christophe Matthias (cselló), Anna D´Errico (zongora), João Carlos Pacheco (ütőhangszerek)
A görög „anamorphosis” kifejezés azokra a felismerhetetlenségig eltorzított képekre vonatkozik, amelyek csak bizonyos nézőpontból, például valamilyen tükör révén válnak láthatóvá. A téli időszak legjelentősebb újzenei fesztiválja, az Átlátszó Hang nyitókoncertjén elhangzó művek közül a bécsi és a budapesti Zeneakadémián egyaránt tanító Varga Judit műve viseli ezt a címet (a kompozíció, amelynek párdarabja a fesztivál zárókoncertjén lesz hallható, a berlini Heroines of Sound és az Átlátszó Hang felkérésére, az Ernst von Siemens Musikstiftung támogatásával készült, és ősbemutatóként hangzik el a koncerten). Az anamorfózis jelenségének ismerete ugyanakkor a többi darab megértésében is segítségünkre lehet. Napjaink egyik legeredetibb zeneszerzője, a Harvardon doktorált Ashley Fure, akitől a New York-i Filharmonikusok rendeltek művet tavaly, „Therefore I was” című darabjában a Parkinson-kór zenei képét rajzolja meg, azt, hogy a működő tudat és a működő test között megszűnt idegrendszeri kommunikáció miként okozza a személyiség torzulását. A fiatal lengyel szerző, Wojtek Blecharz és az egykor a párizsi IRCAM kutatórészlegét vezető olasz Marco Stroppa művei a zene térbeliségével játszanak, ekként torzítva a hangszerek identitását, a 20. század végi, úgynevezett „new complexity” legnagyobb alakja, Brian Feerneyhough pedig a befogadó időérzékének módosításával játszik a „Time and Motion Study I” című, már-már lejátszhatatlanul nehéz szóló basszusklarinét darabban. A műveket előadó Ensemble Interface 2009-ben alakult Frankfurt am Mainban, és a nagy múltú Ensemble Modern örökségét viszi tovább, amennyiben ez utóbbi hangszeres kurzusának hallgatóiból alakult.
A koncert előtt, 18.30-tól Fazekas Gergely vezetésével a fesztivál kurátorai és a nyitókoncert művészei közös beszélgetnek a fesztivál programjairól és interaktív beavató foglalkozást tartanak és az elhangzó művekről.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
