A legkisebbeknek sincs megtiltva, hogy nagy dolgokról álmodjanak, sőt törekedjenek is nagy dolgokra – szerényen, képességeikhez mérten.
A hangverseny összebékít. Hugo Wolf esküdt ellensége volt Brahmsnak, miután egyszer, mikor fiatalon hozzá fordult tanácsért, biztatásért, az idősödő mester fukarkodott a dicsérő szavakkal. Ettől kezdve Wolf ádáz dühvel írt Brahms műveiről kritikákat. Most azonban az ő három dalával kezdődik az Anima Eterna Brugge koncertje és Brahms c-moll szimfóniájával zárul. több
Azzal a szimfóniával, amelyet rögtön a premier után egyes kritikusok (de nem Wolf!) Beethoven tizedikjének neveztek – zárótételében ugyanis akad egy szárnyaló melódia, amelyik hasonlít az örömóda dallamára. Az „ellenségek” muzsikái között Gustav Mahleré szól. Ő egy évben született Wolffal (1860-ban) – de nem haragudott Brahmsra. Jó néven vette, hogy Brahms egyszer gratulált neki egy operaelőadásért, Budapesten, 1890-ben. Mahler akkor itt volt igazgató, és a Don Giovannit vezényelte. Ezúttal a Vándorlegény-dalokat hallhatja a közönség Thomas E. Bauer baritonján, és a híres Adagiettót az Ötödik szimfóniából, amely utóbb filmzenévé vált: aki látta a Halál Velencébent, nem feledheti dallamait.
Wolf: Nimmersatte Liebe; Lebe Wohl; Der Feuerreiter
Mahler: 5. szimfónia – 4. Adagietto
Mahler: Egy vándorlegény dalai
Brahms: 1. (c-moll) szimfónia, op. 68
Thomas E. Bauer (bariton)
Anima Eterna Brugge
Vezényel: Jos van Immerseel
