Concert, music

150 éve, 1875. november 14-én indult el az első tanév a Zeneakadémián. A jeles napról megemlékező hangverseny műsorában az intézmény néhány kiváló tanárának műve hangzik el.

Noha ezúttal billentyűkre írt meséket vizsgálunk, mindez nem jelenti azt, hogy kizárólag billentyűs hangszerek kerülnek színpadra az évadban. Camille Saint-Saëns Az állatok farsangja című darabjának elengedhetetlen tulajdonsága ugyanis, hogy az egészen elképesztő hangszerelési trükköknek hála különböző hangszer-összeállításokon keresztül képes megeleveníteni állatokat a halaktól az elefántig.

Anton Diabelli a klasszikus stílus egyik szellemes, sziporkázó képviselője. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a nála tíz évvel idősebb Beethoven is monumentális variációsorozatot írt egyik témájára. Azt azonban kevesen tudják, hogy Diabelli nemcsak komponista és zongorista, hanem kitűnő gitáros is volt. A Triovirate gitártrió az ő, eredetileg is három gitárra komponált művét választotta koncertje nyitódarabjául. Ezt követi Darius Milhaud huszadik századi francia zeneszerző eredetileg két zongorára írt kompozíciója.

A százötven éve született Pablo Casals (katalánul Pau Casals) a 20. század egyik, ha nem a legnagyobb gordonkaművésze volt. Jellegzetes, éneklő hangot eredményező játékmódja forradalmasította a csellójátékot.

A kétrészes koncerten a Népzene Tanszékhez kötődő fiatalok – egykori és jelenlegi hallgatók – mutatkoznak be. Bár a két zenekar művészi célkitűzései eltérőek, egy valami mégis közös bennük: a mély stílusismeret és a népzene feltétlen szeretete. Ezen az estén a két együttes repertoárja egymást kiegészítve nyújt kitűnő koncertélményt.

A Junior Prima díjas Devich Benedek zenész családban nőtt fel, és bár szülei nem erőltették a zenei pályát, támogatták érdeklődését. Koncertélményei hatására végül a nagybőgőt választotta, mert úgy érezte, így még közvetlenebbül képes kifejezni az emberi érzéseket. A nagybőgő egyre népszerűbb szólóhangszerként is, ezért Devich is nagy érdeklődéssel fordul az átiratok felé. A koncerten közreműködik a nemzetközi hírű zongoraművész, Palojtay János, akit Várjon Dénes generációja egyik legizgalmasabb egyéniségének nevezett.

A barokk kor csembalóra komponáló szerzői közül az egyik legkiválóbb és legkreatívabb Domenico Scarlatti volt, darabjait a mai kor embere is „szívesen fogyasztja” – állapította meg Debussy az 1900-es évek legelején. Dicséretében természetesen kritikát kell gyanítanunk, a századvég nehéz levegőjű, sűrű zenéjének elutasítását. Az ő ideálja a rokokó könnyedségének és szellemességének, finom érzékiségének újrateremtése volt, egy olyan zenei világ kialakítása, melyet olyannyira csodált például a kora 18. századi festő, Antoine Watteau vásznain.

A legkiválóbb hazai előadók a zenetörténet legnagyobb zongoristáinak kompozícióival tisztelegnek Dráfi Kálmán zongoraművész előtt a születésének hetvenedik évfordulója alkalmából megrendezett koncerten. A Zeneakadémián 1977 óta tanító, Liszt Ferenc-díjas és érdemes művészt a közönség olyan fellépőkkel együtt ünnepelheti, mint Balázs János Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész; Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművész, a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője; Magyar Valentin Junior Prima díjas zongorista; Kelemen Barnabás Liszt- és Kossuth-díjas hegedűművész és Perényi Miklós Liszt-, Kossuth- és Prima Primissima díjas, érdemes művész csellista.

A hatrészes sorozat különleges, ritkán hallható zeneműveket vonultat fel a Zeneakadémia elmúlt 150 évéből. Zenerégészetre várják az érdeklődőket: az intézmény egykori zeneszerzés- és hangszereléstanárainak ritkán hallható művei szólalnak meg.

Tornyai Péter és Zétényi Tamás több száz koncerten játszott együtt az elmúlt 15 évben, különböző, Classicus névre keresztelt formációkban. Emlékezetes volt például Das Wohltemperierte Streichquartett című vállalkozásuk, amelyben a Classicus Quartettel néhány év alatt előadták a vonósnégyes-irodalom összes reprezentatív darabját. 2023 nyara óta Kökény Eszterrel vonóstrióként működnek, és e formájukban először játszanak a Zeneakadémián.

Lakatos Ágnes és Oláh Kálmán ének-zongora duó formációja jól ismert a magyar zenei életben, repertoárjuk főként amerikai jazz-sztenderdekből áll, a Jazz itt! című sorozat estjére azonban egy teljesen új műsorral készültek. Arra a kérdésre keresik a választ, hogy mitől sajátos ízű a műfaj hazai képviselőinek zenéje. A koncert kiváló példája annak, amikor kutatási eredmények az előadóművészetben hasznosulnak.

Hangzó festmények? Képtelenség! Hiszen a képeket nézzük, a zenéket hallgatjuk. De nem Muszorgszkijnál, aki festő barátja képeit zenésítette meg. És bármilyen hihetetlen, megfelelő zenei karakterekkel nemcsak a képen látható személy vagy helyszín ültethető át zongorára, de a festmény stílusa, színvilága, mérete is.

A magyar Korossy- és a lengyel NeoQuartet munkásságát a művészek fiatal kora ellenére már számos díj és versenyeredmény fémjelzi. A két együttes nemcsak a klasszikus, hanem a modern kvartettrepertoár irányába is elkötelezett. Zeneakadémiai programjuk a 20. és 21. századi zeneirodalom izgalmas és sokszínű világába nyújt betekintést.

A Zeneakadémia hallgatóiból alakult Mikrokozmosz Trió már több mint két éve koncertezik, előadásukban most három ritkán játszott művet hallhatunk. Leoš Janáček morva zeneszerző sok tekintetben megelőzte a korát. Életpályája több ponton is rokonságot mutat Bartókéval – bár Janáček majdnem két generációval idősebb volt –: zenéjében jelentős szerep jut a morva népzenei elemeknek, melyek egyre elhomályosodó tonalitással párosulnak

Kodály Zoltán és a Zeneakadémia kapcsolata szoros és meghatározó volt, mind Kodály életére, mind a Zeneakadémia fejlődésére nézve. Kodály a Zeneakadémián tanult, ahol Hans Koessler volt a zeneszerzéstanára. 1907-től kezdve közel öt évtizeden át tanított egykori alma materében többek között zeneelméletet, zeneszerzést, illetve népzenét. Kodály rövid ideig a Zeneakadémia aligazgatója,

A Zeneakadémia hallgatóiból alakult trió minden ízében romantikus repertoárt tűzött műsorára. A koncert első felében két olyan alkotást hallhat a közönség, amelyet szerzőjük harmincesztendős korában írt. Schubert halála előtt egy évvel komponálta az Esz-dúr notturnót, mely feltehetően eredetileg a B-dúr zongoratrió lassú tétele volt, de abban a szerző a kiadó kérésére a ma ismert lassú tételre cserélte.

„A francia klasszikusok közül legjobban Couperin felel meg temperamentumomnak” – nyilatkozta Ravel 1924-ben. A francia barokk zene emléke előtt hódoló zongoraműve, a Le tombeau du Couperin 1914 ás 1917 között született, zenekari átirata pedig 1919-ben. A kompozíció meglepően hamar eljutott Magyarországra, először 1922-ben, a Svéd Királyi Balett vendégjátéknak zenéjeként szólalt meg, az eredeti zongoraaverzió pedig éppen 100 éve, 1925-ben.

Bartók Konzi végzős diákjainak ünnepsége

Tanár-diák hangverseny

Anda Géza diplomakoncertje (1941)

Cziffra György szólóestje (1956)

A Bartók Konzi együtteseinek évadzáró estje