Kórusművek az Alma Materből - A Zeneakadémia rejtett kincsei

A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának Liszt születésnapi estje Liszt Ferenc egyik legtitokzatosabb művével, Orfeusz, a mitikus dalnok alakjának szentelt szimfonikus költeményével kezdődik. A darab különleges, nehezen megragadható formája és mindenféle programtól független, absztrakt zenei anyaga az utóbbi években új elemzői megvilágításba került, a Liszt-kutatás éppúgy felfedezte magának ezt a hallatlanul izgalmas Liszt-kompozíciót, mint a modern zeneesztétika.

A Zeneakadémia hallgatóiból alakult trió minden ízében romantikus repertoárt tűzött műsorára. A koncert első felében két olyan alkotást hallhat a közönség, amelyet szerzőjük harmincesztendős korában írt. Schubert halála előtt egy évvel komponálta az Esz-dúr notturnót, mely feltehetően eredetileg a B-dúr zongoratrió lassú tétele volt, de abban a szerző a kiadó kérésére a ma ismert lassú tételre cserélte.

Az angol zene a 17. században a politikai és társadalmi viszonyokhoz hasonló volumenű változáson ment keresztül. Az utolsó évtizedekre érett be a helyi hagyományok, illetve az országba bejutott francia és olasz zene fúziója, amely egy sajátos, sokszínű és gazdag angol barokk stílus létrejöttét eredményezte. Ennek a zenei áramlatnak a legfőbb képviselői John Blow, illetve a tragikusan rövid életű tanítványa, Henry Purcell voltak.