A legkisebbeknek sincs megtiltva, hogy nagy dolgokról álmodjanak, sőt törekedjenek is nagy dolgokra – szerényen, képességeikhez mérten.
David Titteringtont, napjaink egyik legelismertebb brit orgonaművészét aligha kell bemutatni a hazai közönségnek. A londoni Királyi Zeneakadémia tanszékvezető professzora impozáns és bámulatosan színes repertoárt épített fel sikerekben gazdag pályáján, számos kortárs zeneszerzőhöz szoros, személyes munkakapcsolat is fűzi. több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2021. november 17. szerda, 19:30
Orgona a központban
David Titterington A Zeneakadémia saját szervezésű programja
Elgar: G-dúr orgonaszonáta, op. 28 – 1.Allegro maestoso
Byrd: My Ladye Nevells Booke – A Fancie II
Mendelssohn: Paulus, op. 36 – Nyitány (W. T.Best átirata)
Leighton: Paean
H. Andriessen: Sonata da chiesa (Téma,variációk és finale)
SZÜNET
Boëly: Tizenkét orgonadarab, op. 18 – 6. B-dúrfantázia és fúga
Bridge: E-dúr adagio, H. 63
Judith Weir: Ettrick Banks
Willan: Bevezetés, passacaglia és fúga, op.149
David Titterington (orgona)
David Titteringtont, napjaink egyik legelismertebb brit orgonaművészét aligha kell bemutatni a hazai közönségnek. A londoni Királyi Zeneakadémia tanszékvezető professzora impozáns és bámulatosan színes repertoárt épített fel sikerekben gazdag pályáján, számos kortárs zeneszerzőhöz szoros, személyes munkakapcsolat is fűzi. Mostani hangversenyének műsorszámait ebből a gyönyörködtetően változatos előadói életműből válogatta össze, hazájának zenéjére fókuszálva, kevésbé ismert 20. századi alkotók orgonás munkásságára is ráirányítva figyelmünket. Elhangzik például Kenneth Leighton és Frank Bridge egy-egy műve, Judith Weir pedig az első nő a szigetország történetében, aki a Master of the Queen’s Music, vagyis a királyi udvar zeneigazgatója cím birtokosa. Ezt a cseppet sem ködös, cseppet sem szürke albioni tájképet csak tovább színesíti a holland Hendrik Andriessen, a 19. századi francia Boëly, valamint az angol-kanadai Healey Willan egy-egy izgalmas kompozíciója.
Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont
A barokk kor csembalóra komponáló szerzői közül az egyik legkiválóbb és legkreatívabb Domenico Scarlatti volt, darabjait a mai kor embere is „szívesen fogyasztja” – állapította meg Debussy az 1900-es évek legelején. Dicséretében természetesen kritikát kell gyanítanunk, a századvég nehéz levegőjű, sűrű zenéjének elutasítását. Az ő ideálja a rokokó könnyedségének és szellemességének, finom érzékiségének újrateremtése volt, egy olyan zenei világ kialakítása, melyet olyannyira csodált például a kora 18. századi festő, Antoine Watteau vásznain.
A Zeneakadémia hallgatóiból alakult trió minden ízében romantikus repertoárt tűzött műsorára. A koncert első felében két olyan alkotást hallhat a közönség, amelyet szerzőjük harmincesztendős korában írt. Schubert halála előtt egy évvel komponálta az Esz-dúr notturnót, mely feltehetően eredetileg a B-dúr zongoratrió lassú tétele volt, de abban a szerző a kiadó kérésére a ma ismert lassú tételre cserélte.
Kodály Zoltán és a Zeneakadémia kapcsolata szoros és meghatározó volt, mind Kodály életére, mind a Zeneakadémia fejlődésére nézve. Kodály a Zeneakadémián tanult, ahol Hans Koessler volt a zeneszerzéstanára. 1907-től kezdve közel öt évtizeden át tanított egykori alma materében többek között zeneelméletet, zeneszerzést, illetve népzenét. Kodály rövid ideig a Zeneakadémia aligazgatója,
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
