Kodály: Cselló-zongora szonáta, op. 4
Hagiwara Izumi (cselló), Lescsinszky Áron (zongora)
Bartók: 2. hegedű-zongora szonáta, BB 85
Kanon Aoki (hegedű), Kaisei Mizuno (zongora)
SZÜNET
Bartók: 3. vonósnégyes, BB 93
Székely Anna Lilla (hegedû), Hodos Dániel (hegedű), Albert Sándor Szilárd (brácsa), Szabó Judit (cselló)
Kodály: Intermezzo
Székely Anna Lilla (hegedű), Albert Sándor Szilárd (brácsa), Szabó Judit (cselló)
Bartók: Kontrasztok, BB 116
Szabó Gergely (hegedű), Tomcic Roland (klarinét), Kepes Olivér (zongora)
Bartók Béla 1899-ben nyert felvételt a Zeneakadémiára, ahol 1903-ig Thomán István zongora- és Koessler János zeneszerzés-növendéke volt. Thomán utódaként 1907-től már egykori alma materében tanított és 1934-ig, a Tudományos Akadémiára való áthelyezéséig a zeneakadémiai zongoratanítás maradt fő állása és állandó elfoglaltsága. Bartók számos alkalommal lépett fel a Zeneakadémia Nagytermében, és nem egy műve e falak között hangzott el először nyilvánosan. A születésének 143. évfordulójára emlékező hangversenyen kamarazenei munkásságából hallhatunk keresztmetszetet: egy szonátát és egy vonósnégyest az 1920-as évekből, illetve egy különleges összeállítású triót az 1930-as évek végéről. A hangversenyen emellett pályatársa és barátja, Kodály Zoltán fiatalkori, kevésbé ismert hangszeres művei csendülnek fel.