Koncert, zene

A legkiválóbb hazai előadók a zenetörténet legnagyobb zongoristáinak kompozícióival tisztelegnek Dráfi Kálmán zongoraművész előtt a születésének hetvenedik évfordulója alkalmából megrendezett koncerten. A Zeneakadémián 1977 óta tanító, Liszt Ferenc-díjas és érdemes művészt a közönség olyan fellépőkkel együtt ünnepelheti, mint Balázs János Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész; Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművész, a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője; Magyar Valentin Junior Prima díjas zongorista; Kelemen Barnabás Liszt- és Kossuth-díjas hegedűművész és Perényi Miklós Liszt-, Kossuth- és Prima Primissima díjas, érdemes művész csellista.

A barokk kor csembalóra komponáló szerzői közül az egyik legkiválóbb és legkreatívabb Domenico Scarlatti volt, darabjait a mai kor embere is „szívesen fogyasztja” – állapította meg Debussy az 1900-es évek legelején. Dicséretében természetesen kritikát kell gyanítanunk, a századvég nehéz levegőjű, sűrű zenéjének elutasítását. Az ő ideálja a rokokó könnyedségének és szellemességének, finom érzékiségének újrateremtése volt, egy olyan zenei világ kialakítása, melyet olyannyira csodált például a kora 18. századi festő, Antoine Watteau vásznain.

A Zeneakadémia hallgatóiból alakult trió minden ízében romantikus repertoárt tűzött műsorára. A koncert első felében két olyan alkotást hallhat a közönség, amelyet szerzőjük harmincesztendős korában írt. Schubert halála előtt egy évvel komponálta az Esz-dúr notturnót, mely feltehetően eredetileg a B-dúr zongoratrió lassú tétele volt, de abban a szerző a kiadó kérésére a ma ismert lassú tételre cserélte.

A Junior Prima díjas Devich Benedek zenész családban nőtt fel, és bár szülei nem erőltették a zenei pályát, támogatták érdeklődését. Koncertélményei hatására végül a nagybőgőt választotta, mert úgy érezte, így még közvetlenebbül képes kifejezni az emberi érzéseket. A nagybőgő egyre népszerűbb szólóhangszerként is, ezért Devich is nagy érdeklődéssel fordul az átiratok felé. A koncerten közreműködik a nemzetközi hírű zongoraművész, Palojtay János, akit Várjon Dénes generációja egyik legizgalmasabb egyéniségének nevezett.

Szauer Bianka és Pajor Olivér korosztályuk kiemelkedő tehetségei, mindketten számos nemzetközi és hazai versenyen értek el kimagasló eredményeket. A Tehetség kötelez sorozatban közös szólóestet adnak, ahol egy kamaraprodukció is elhangzik, Maurice Ravel eredetileg vonósnégyesre, fuvolára, klarinétra és hárfára írt Bevezetés és allegro című műve

150 éve, 1875. november 14-én indult el az első tanév a Zeneakadémián. A jeles napról megemlékező hangverseny műsorában az intézmény néhány kiváló tanárának műve hangzik el.

Idén a 150 éves Zeneakadémia alapítójáról, Liszt Ferencről is megemlékezik az intézmény, így az ünnepségsorozat a jubileumi hangverseny másnapján is folytatódik. A zenekari koncertet – a mesterhez méltó módon – Liszt legkedvesebb hangszerén előadott szólóest követi egy olyan sorozattal, amely egész életén átívelt.

Noha ezúttal billentyűkre írt meséket vizsgálunk, mindez nem jelenti azt, hogy kizárólag billentyűs hangszerek kerülnek színpadra az évadban. Camille Saint-Saëns Az állatok farsangja című darabjának elengedhetetlen tulajdonsága ugyanis, hogy az egészen elképesztő hangszerelési trükköknek hála különböző hangszer-összeállításokon keresztül képes megeleveníteni állatokat a halaktól az elefántig.

Anton Diabelli a klasszikus stílus egyik szellemes, sziporkázó képviselője. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a nála tíz évvel idősebb Beethoven is monumentális variációsorozatot írt egyik témájára. Azt azonban kevesen tudják, hogy Diabelli nemcsak komponista és zongorista, hanem kitűnő gitáros is volt. A Triovirate gitártrió az ő, eredetileg is három gitárra komponált művét választotta koncertje nyitódarabjául. Ezt követi Darius Milhaud huszadik századi francia zeneszerző eredetileg két zongorára írt kompozíciója.