Herczku Ágnes és zenésztársai - Zene húros hangszerekre, ütőkre és énekszóra. Akusztikus, autentikus
Zene húros hangszerekre, ütőkre és énekszóra
több
Program
Zeneakadémia saját produkció. Zeneakadémia jegyutalvány és Szabadfelhasználású jegy felhasználható.
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2018. április 17. kedd, 19:30
Herczku Ágnes (ének); Kiss Péter (zongora); Szalai András (cimbalom); Balogh Kálmán (cimbalom); Nikola Parov (gadulka, duda); Orczy Géza (ütőhangszerek); Herédi Zsombor (harmonika) A cimbalom-átiratokat készítette: Szalai András
Herczku Ágnes munkásságát nem kell bemutatni, hiszen a magyar „etno-kortárs” zenei környezet élvonalbeli szereplője. Etno, mert eszköztára a hagyományos népdaléneklésen alapul; kortárs, mert kitartóan keresi a műfajból eredő és énekesi adottságaiban rejlő kapcsolódási pontokat; saját produkcióiban és közreműködőként egyaránt. A zenei élet folyamatosan figyelemmel kíséri művészetét, legutóbbi elismerése a Liszt Ferenc-díj, amelyet 2016-ban vehetett át. Ezúttal a 2007-ben indított úttörő vállalkozását folytatja: ekkor jelent meg Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára című lemeze (szerk.: Kelemen L.), melynek anyagából néhány évvel később Pár-ének címmel koncertet és táncszínházi előadást is színpadra állított. Bartók a népdalfeldolgozásokról írta, hogy a népdalok sajátos karakterét „először is föl kell ismerni, át kell érezni, aztán pedig reliefszerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig esetleg elhomályosítani.” Herczku most a népi ének hangvétele mellett újabb ötlettel segíti a reliefszerű kidomborítást: ez pedig az eredetileg zongorára írt művek cimbalmos átirata.
Ajánlatunk
A barokk kor csembalóra komponáló szerzői közül az egyik legkiválóbb és legkreatívabb Domenico Scarlatti volt, darabjait a mai kor embere is „szívesen fogyasztja” – állapította meg Debussy az 1900-es évek legelején. Dicséretében természetesen kritikát kell gyanítanunk, a századvég nehéz levegőjű, sűrű zenéjének elutasítását. Az ő ideálja a rokokó könnyedségének és szellemességének, finom érzékiségének újrateremtése volt, egy olyan zenei világ kialakítása, melyet olyannyira csodált például a kora 18. századi festő, Antoine Watteau vásznain.
„A francia klasszikusok közül legjobban Couperin felel meg temperamentumomnak” – nyilatkozta Ravel 1924-ben. A francia barokk zene emléke előtt hódoló zongoraműve, a Le tombeau du Couperin 1914 ás 1917 között született, zenekari átirata pedig 1919-ben. A kompozíció meglepően hamar eljutott Magyarországra, először 1922-ben, a Svéd Királyi Balett vendégjátéknak zenéjeként szólalt meg, az eredeti zongoraaverzió pedig éppen 100 éve, 1925-ben.
Anton Diabelli a klasszikus stílus egyik szellemes, sziporkázó képviselője. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a nála tíz évvel idősebb Beethoven is monumentális variációsorozatot írt egyik témájára. Azt azonban kevesen tudják, hogy Diabelli nemcsak komponista és zongorista, hanem kitűnő gitáros is volt. A Triovirate gitártrió az ő, eredetileg is három gitárra komponált művét választotta koncertje nyitódarabjául. Ezt követi Darius Milhaud huszadik századi francia zeneszerző eredetileg két zongorára írt kompozíciója.
Ajánló
A magyar Korossy- és a lengyel NeoQuartet munkásságát a művészek fiatal kora ellenére már számos díj és versenyeredmény fémjelzi. A…
A Junior Prima díjas Devich Benedek zenész családban nőtt fel, és bár szülei nem erőltették a zenei pályát, támogatták érdeklődését.…
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!