
Debussy összes hangszeres kamaraműve II.
„A francia a szemével kapcsolódik a világba, nem csoda, hogy még ha zenét hall is, részt akar belőle a szemének” – írta Kodály Zoltán Debussy vizuális asszociációkat felkeltő darabcímeivel kapcsolatban.
„A francia a szemével kapcsolódik a világba, nem csoda, hogy még ha zenét hall is, részt akar belőle a szemének” – írta Kodály Zoltán Debussy vizuális asszociációkat felkeltő darabcímeivel kapcsolatban.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2017. november 4. szombat, 19:00
Ugyanakkor a cím Debussynél soha nem körvonalaz romantikus programot, valamiféle szublimált érzékiségből táplálkozik, mely Kodály szerint „sokkal magasabb rendű, mint például Richard Strauss kézzel tapintható programjai”. A kamarazene műfaji keretei között viszont semmiféle sugalmazásra nincs már szükség, a zeneszerző megszabadulhat a címadás „nyűgétől”, a kompozíció pedig kitörhet a beszédes címek lehúzó gravitációs teréből. S mindez nemcsak az 1910-es évek klasszicizáló kamaradarabjaira igaz, Debussy már az első alkotói korszakot lezáró g-moll vonósnégyesében is valamiféle absztrakt zeneiség felé tájékozódott. Rendkívül tanulságos, hogy a hol impresszionistának, hol szimbolistának tekintett zeneszerző nekrológját fogalmazó Kodály Zoltánnak Debussyről Mozart jutott az eszébe: „kezdjük érteni, mit dicsértek Mozarton, mikor olyan nyomatékkal emlegették ízlését. Mintha azóta ennek a szónak értelme veszett volna. Mintha most, annyi torz lárma után, Debussy műveiből megint a latin vonalú szépség első félénk sugarai áradnának.” Ám ezek a félénk sugarak soha nem világíthatják át a Debussy-művek minden zegzugát. Darabjai mindig megmaradnak titokzatosnak, illetve ahogy egyik-másik Debussy-kortárs oly szívesen fogalmazott: részegítően homályosnak.
Balogh Ádám és Ránki Fülöp két kiváló fiatal magyar művész, akik az Y generáció sorozat keretében lépnek fel a Zeneakadémián, különleges kétzongorás átiratokat megszólaltatva.
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának Liszt születésnapi estje Liszt Ferenc egyik legtitokzatosabb művével, Orfeusz, a mitikus dalnok alakjának szentelt szimfonikus költeményével kezdődik. A darab különleges, nehezen megragadható formája és mindenféle programtól független, absztrakt zenei anyaga az utóbbi években új elemzői megvilágításba került, a Liszt-kutatás éppúgy felfedezte magának ezt a hallatlanul izgalmas Liszt-kompozíciót, mint a modern zeneesztétika.
Az angol zene a 17. században a politikai és társadalmi viszonyokhoz hasonló volumenű változáson ment keresztül. Az utolsó évtizedekre érett be a helyi hagyományok, illetve az országba bejutott francia és olasz zene fúziója, amely egy sajátos, sokszínű és gazdag angol barokk stílus létrejöttét eredményezte. Ennek a zenei áramlatnak a legfőbb képviselői John Blow, illetve a tragikusan rövid életű tanítványa, Henry Purcell voltak.
„A legnagyobb nevű külföldi zongorista sem kelt nagyobb érdeklődést, mint Ránki Dezső” – írta 1970-ben a zenekritikus Pernye András a…
„…Thomán István, Bartók[nak] és Dohnányinak egykori mestere Beethoven-estélyt rendezett a Zeneakadémiában.
Mácsai János vezetése és előadása
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!